Nagyon örülök, hogy hagytam magamat rábeszélni a műtétre. (Bár könnyű Katit táncba vinni, ha ő is akarja.) A műtét után nagyon fájtak a sebek. Akkor kicsit megijedtem, elgondolkodtam, hogy megérte- ez az egész, hogy jól döntöttem-e. Aztán, ahogy múlt a fájdalom, úgy nőt az öröm. Mert tényleg nagyon szép lett a végeredmény. Most már sokkal jobban érzem magamat, tudom, hogy jól döntöttem. Kicsit mókásnak érzem most már azt, hogy mennyire megijedtem először, amikor Géza előhozta a műtét ötletét. Aztán rámjött a féltékenység, az miatt a kolléganő miatt, ami szintén teljesen felesleges volt. Szóval vicces volt a történet, főleg, hogy jó vége lett. Belenézek a tükörbe, és azt érzem, hogy azt látom, amit látnom kell. Így most már minden kerek.

Elült a balhé. Géza megmutatta a céges fotókat. A munkatársnő. … hát hogy is mondjam. Nem kellene levenni a pólóját, hogy megszoptasson valakit. Géza azt mondta, hogy mindig ilyenekben jár, illetve elég szabadszájú a nő, mindenkinek mesélgeti az intimebb dolgait, például most a műtétjét. Igen, akkor már beugrott, hogy Géza már mesélt róla, panaszkodott, hogy a nő mindenkit a legújabb szakításának a történtével traktál és kezd fárasztó lenni. Kicsit fogtam a fejemet, de tényleg jó munkát végzett az orvos. Csukott szemmel kellett volna nézni a képeket, hogy ne vegyem ezt észre. Úgyhogy marad meggyőzött. Mármint Géza és nem is volt neki nehéz. Jó lett a végeredmény, úgyhogy én is megyek dr. Rusz Zoltánhoz.

Géza bejött hozzám tegnap este, miután elaltattam Flórát. Azt mondta, hogy ne haragudjak azért, mert tegnap nem vette komolyan az egészet. És hogy megbánta, de ő most is nagyon szépnek lát, nem érti mi a bajom. Aztán átgondolta az egészet, és rájött, hogyha engem zavar, hogy már nem olyan feszesek a melleim, az tényleg baj. És hogy ő azt akarja, hogy boldog legyek, akkor legyek boldog. A végén kinyögte, hogy operáltassam meg a melleimet. Aztán azt is elmesélte, hogy van egy munkatársnője, akinek nemrég volt mellplasztikája egy dr. Rusz Zoltán nevű orvosnál, aki nagyon jó munkát végzett. Ekkor elfelejtettem az eredeti problémámat. Hogyhogy ilyenekről beszélget a munkatársnőivel? És hogyhogy jó munkát végzett az orvos? Mi ez az egész.

Ma reggel eléggé kétségbe voltam esve a melleim miatt. Tudom, hogy ez most nagyon nem hangzik szépen, de tényleg zavarnak. A férjemnek elmondtam munkába menet a problémámat, úgyis kérdezgeti, hogy mi a bajom, látja, hogy lehangolt vagyok. Elmondtam neki. Nem igazán értett meg, kicsit úgy érzem, hogy inkább mulat ez egészen. Azt mondta, hogy nem izgassam magamat, ő imádja a testemet és a melleimet is. Szerinte gyönyörűek, és mióta szültem csak jobban kíván. Tudom, hogy ez igaz, Géza ebből a szempontból nem változott, nem érzem rajta azt, amit sok nő mesél, hogy szülés után oda a nemi élet. Nálunk ez teljesen jól működik, de eddig nem vettem észre, hogy a testemet mennyire megváltoztatta az anyaság.

Nemrég kezdte le az óvódát a kislányom. Az utóbbi pár hétben ezért elég érdekes dolgokat vettem észre magamon. Ezek közül leginkább az az érdekes, hogy most már kezdem azt érezni, hogy nemcsak anya vagyok. Az utóbbi pár év nagyon erről szólt. Élveztem, de most mintha egy új világ tárult volna fel előttem. Azaz nem új világ, hanem a régi – a szülés előtti – világ elkezdett visszajönni. És észrevettem valamit, amit eddig nem. A melleim nem olyan feszesek, mint voltak. Szinte röhej, de tegnap tűnt fel. A szoptatás megviselte őket. De most, hogy már nemcsak a gyerekre koncentrálok, egyre inkább észreveszek olyan dolgokat, amiket eddig nem. Például ezt.